Halihó!
Most keltem O.O Az időjárás rossz -.- nem olyan jóó mint tegnap :( olyan lehangoló...ráadásul fáj a fejem is megint :S miért is ne :S nehogy jól kezdődjön a napom! :/
Nem tudom mit fogok csinálni a mai nap folyamán.Talán bekísérem Vandust Debrecenbe de utána?! utána szétvet az unalom... annyira rossz így.Régen minden más volt, volt programom mindig,nem unatkoztam és jól is éreztem magam...
Mindjárt jönnek a T-mobilosok, bekötik ezta t-home tv-t ... én meg még pizsibe , kócosan.. ;) nah rendbeszedem a fejem legalább annyira , hogy ha bejönnek ne kapjanak szívrohamot ;)
Bár az
agyamat most az egyszer nem sikerült gondosan elzsibbasztanom és
kiürítenem, annyi gondolkodni valóm volt, hogy meg se hallottam a dalok
szövegét. És közben egyre vágytam, mikor tér vissza a zsibbadás vagy a
fájdalom . Mert a fájdalomnak jönnie kell . Megszegtem a magam számára
fölállított összes szabályt. Ahelyett, hogy kitértem volna az emlékek
útjából, elébük mentem, és boldogan fogadtam őket . Olyan tisztán
hallottam a hangját a fejemben.. Ennek még megfizetem az árát, az
biztos . Különösen akkor, ha nem tudok visszabújni abba a jótékony
ködbe, amely eddig megvédelmezett . Túlságosan elevennek éreztem magam,
és ez megrémisztett . De egyelőre még mindig a megkönnyebbülés volt a
legerősebb érzés- és ez a létem mélyéről jött . Bármennyire is
erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem
. Éppen, hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú
álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt
falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül . Hogy
az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a
szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hangjának a pontos
árnyalatát . Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de
elfelejtenem nem szabad őket . Mert volt valami, amiben muszáj hinnem
ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol .
Ez minden . Minden mást el tudok viselni . Feltéve, ha Ő létezik.
/bella-new moon/
