„elmondanád neki,hogy fontos neked,hogy hiányzik,ha nincs veled...de nem lehet,kirohannál,hogy sírj,hogy üvölts,mert nem lehet a tied...de csak összekuporodva ülsz és hallgatod őt,hallgatod miről beszél,figyeled őt, a mozdulatait,a szemét,a bőrét,a száját,a haját,a karját amivel nemrég még téged ölelt és a szívedbe mar a fájdalom,mert az a szem már nem fog úgy rád nézni,mint azelőtt,már nem túrhatsz bele a selymes hajába,már nem érintheted a bőrét,már nem csókolhatod a száját...már nem,soha többé...de mikor utoljára érintett,ölelt és csókolt azt nem felejted el,egyetlen percet sem felejtesz el abból amit együtt töltöttetek és,ha csak rövid időre is,és még,ha titokban is melletted volt, a tiéd volt,még,ha nem is egészen”
"Csak a szíve sikoltozott hangtalanul az éjszakában.
